Hálózatkutatás

A társadalmi kapcsolatháló elemzés a szociológia egyik legfiatalabb irányzata. A hálózatnak nevezett rendszerek csúcsokból (az egyes elemek) és élekből (a köztük levő interakciók) állnak, amelyeket gráfoknak neveznek (a hálózatok matematikai leírása).

A kapcsolatháló-elemzés az egyének viselkedését mikro-, az egyének közötti kapcsolatokat és a köztük lévő interakciókat pedig makroszinten vizsgáló tudományterület. Az elemzési módszertan eredetileg a szociometriából indult ki, majd később több diszciplínára is kiterjesztésre került (pl. antropológia, biológia, fizika).

A hálózatkutatás egészségügyi területen történő alkalmazásának igénye mind az ágazatfejlesztés döntéstámogatásának oldaláról (társadalmi betegségtérképek és szervezési-gazdálkodási elemzések), mind pedig az egyéni egészségügyi diagnózis felé való trendszerű elmozdulás irányából femerülhet.

A molekuláris biológia fellendülése kapcsán rengeteg adat gyűlt össze a humán genomról, amelyek felhasználhatók például az együtt megjelenő betegségek jellemző, tipizálható mintázatainak megrajzolására.

A sejtekre a molekuláris technológia fejlődésével egyre inkább kezdtek úgy tekinteni, mint összefüggő makromolekuláris hálózatokra és nem, mint egy „enzimzsákra”. Így alakult ki az interaktom, vagyis intelligens hálózat fogalma.

A hálózatkutatás ezen komplex rendszerek egyszerűsítésével foglalkozik, úgy kezeli őket, mint alkotóelemek (csomópont: makromolekulák, génszekvenciák) és azok kapcsolatai (él: fizikális, biokémiai és funkcionális kölcsönhatások). Ily módon sok hasznos összefüggés állapítható meg.

Az alapítvány stratégiai hálózatkutató partnerei mögött a módszertan olyan jeles nemzetközi képviselői állnak, mint Barabási Albert László, a Northeastern University és Vicsek Tamás, Széchenyi díjas kutató, akadémikus, az ELTE professzora.

Egyetemi partner: Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem, Budapest